Október 6.
A 7. osztály megemlékező műsora
|
Október 6. - Nemzeti gyásznap |
|
A szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. Az aradi vértanúk kivégzésének emléknapja - Nemzeti gyásznap |
|
1849. augusztus 13-án Világosnál a magyarok az orosz csapatok előtt letették a fegyvert. A tábornokok úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól, de csalódniuk kellett. Augusztus 22-én az oroszok elvették fegyvereiket, majd másnap átadták őket az osztrákoknak. Augusztus 25-én érkeztek Aradra, s még aznap megkezdődtek a kihallgatások. Mindegyikük két kihallgatáson vett részt, s ezt követően lehetőségük nyílt írásban utólagos beadványt intézni a hadbíróságnak. Eközben augusztus 27-én az igazságügyminiszter, Schmerling a minisztertanács elé terjesztette az ítéletekkel kapcsolatos elképzeléseket. Bár mérsékeltebb volt, mint Haynau, emberségről még sincs szó: "A legnehezebb kérdés, hogy a törvények teljes szigorával, halálbüntetéssel kell-e sújtani minden vizsgálat alá kerülőt, vagy pedig halálbüntetés helyett másfajta büntetést kelljen-e elszenvedniük a kevésbé vétkeseknek. Erre vonatkozólag általánosságban ki lehetne mondani, hogy a legvétkesebbnek a törvények szerint kell lakolniuk, a kevésbé vétkesek esetében pedig báró Haynau táborszernagyra kell bízni, hogy másfajta büntetést szabjon ki rájuk." A minisztertanács elfogadta Schmerling javaslatát, csak Bach belügyminiszter toldotta meg azzal, hogy Haynaut megfelelő hatalommal kell felruházni ahhoz, hogy a büntetéseket gyorsan végre tudja hajtani. Bár Ferenc József augusztus 29-i legfelsőbb kézirata Haynaut arra kötelezte, hogy " ... a halálbüntetést csak a legbűnösebb és legveszedelmesebb egyéneken hajtsák végre ...", de a halálbüntetés tényéről csak utólagosan kellett jelentést tennie az uralkodónak. Schmerling ugyan némi erőtlen kísérletet tett arra, hogy elérje: Haynau csak a halálos ítéletek bécsi megerősítése után hajtathassa végre az ítéleteket. Schwarzenberg miniszterelnök, Bach és Haynau azonban megakadályozták a királyi kézirat mérséklését. Eközben Haynau - a komáromi várvédőkkel történő egyezkedés közepette - Ernsttől, a vértanúk perének tárgyalásvezető hadbírájától megkapta az ítéleteket megerősítés végett. A "bresciai hiéna" azonban még vár, október 2-án rendelkezik csak a kivégzés módozatairól. Október 6-ára, Latour halálának évfordulójára tűzte ki a kivégzéseket. Az aradi foglyok még reménykedtek, október 4-e, az uralkodó névnapja, lehet, hogy amnesztiát hirdet. De minden remény szertefoszlott ezen a napon, mert amnesztia helyett Haynau végzése érkezett meg. Másnap reggel hét órakor Ernst hadbíró felsorakoztatta a tábornokokat, s kihirdette az ítéleteket. Ezután megbilincselték a tábornokokat, majd visszavezették őket a cellájukba, megtagadva tőlük azt a kérést, hogy együtt tölthessék az utolsó napot.
Október 6-án hajnali kettő és három óra között a papok felkeresik a halálraítélteket. Aulich Lajos Horatius verseit olvasgatta, Török Ignác Vauban várépítésről szóló könyvét bújta, Láhner György fuvoláján játszott, Dessewffy Arisztid még aludt.Többen még utolsó soraikat vetették papírra búcsúlevelükben. Fél hatkor először a golyó általi halálra ítélteket - Schweidel Józsefet, Kiss Ernőt, Dessewffy Arisztidet és Lázár Vilmost - vezették a kirendelt katonaság közé. 12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, majd midőn a parancsnokuk kardjával intett, a lövések eldördültek, Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, s leadták a halálos lövést Kiss Ernőre is. Ezután következtek az akasztófára ítélt tábornokok a következő sorrendben: Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezich Károly, Nagy-Sándor József, Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos, Damjanich János és Vécsey Károly.Vécsey Károly vértanú büntetését - saját apja közbenjárásának köszönhetően - súlyosbították, mégpedig azzal, hogy őt akasztották fel utolsónak, vagyis végig kellett néznie társai kivégzését. Sorra búcsúztak el egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ő Damjanich holttestéhez lépett, és bár nem szívlelték egymást, most megcsókolta Damjanich kezét. A kivégzést követően az elítélteket elrettentésül közszemlére tették ki, majd este az agyonlőtteket a sáncárokban, a felakasztottakat a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottakat levetkőztetve helyezték hol a bitófa elé, hol mögé, majd melléjük döntötték az akasztófa- oszlopokat is. Október 6-án nemcsak Aradon voltak kivégzések. Ezen a napon végezték ki Pesten gróf Batthyány Lajos első magyar miniszterelnököt. Október 6-a után is folytatódott a megtorlás; a Haynau táborszernagy által jóváhagyott kivégzéseknek esett áldozatul Kazinczy Lajos ezredes, Kazinczy Ferencnek, a nyelvújítás kiemelkedő alakjának a fia, akit magas katonai rangja miatt tizennegyedik aradi vértanúként is emlegetnek magyar történészek. Az 1850-ig tartó kivégzések áldozatainak névsorán szerepel Szacsvay Imre országgyűlési jegyző, Csányi László kormánybiztos és Perényi Zsigmond, az országgyűlés felsőházának elnöke is.
Aulich Lajos honvéd tábornok (Pozsony - Felvidék, 1793. augusztus 25.) Német polgári család sarja, 1812-ben lépett be a császári és királyi hadseregbe, részt vett a napóleoni háborúban. 1848-ban, mikor átlép a honvédségbe, és esküt tesz a magyar alkotmányra, alezredesi rangban szolgál. Először a délvidéken, a Magyarország ellen fellázadt szerbek ellen küzd, majd ezredesi rangban a feldunai hadtest egy hadosztályát vezeti. A kápolnai csata előtt lesz tábornok és a 2. hadtest parancsnoka. Magyarul alig tudott. Görgey híve volt, 1849. Július 14-től augusztus 11-ig Ő volt az ország utolsó hadügyminisztere. Tizenegyedikként végzik ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.” Damjanich János honvéd tábornok (Temesőr - Bánság, 1804. december 8.); Szerb határőrcsaládból származott, a magyar nemzeti törekvések és a radikális polgári reformok híve volt. 1848 nyarán csatlakozott a magyar honvédséghez. A délvidéki sikeres harcok elismeréseként tábornokká nevezték ki. Csapataival nagy sikereket ért el a tavaszi hadjárat során, győzelmeihez nagyban hozzájárult katonai tudása és személyes bátorsága is. Világos után ô is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Tizenkettedikként végzik ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”. Más források szerint: „Azt gondoltam, hogy én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza!” Gróf Dessewffy Arisztid honvéd tábornok (Csákány – Felvidék, 1802. június 30.); Középbirtokos nemes, 1839-ig a császári hadseregben szolgált. 1848-ban belépett a Sáros vármegyei nemzetőrségbe, hamarosan alezredes, majd ezredes lett. 1849-ben tábornoki kinevezést kapott. A temesvári csata után hadosztályát török földre akarta átvezetni, de Karánsebesnél Liechtenstein osztrák altábornagy rábeszélésére letette a fegyvert. A rá szabott ítélet eredetileg kötél általi halál volt, amelyet kegyelem útján főbelövésre változtattak. Másodiknak végzik ki, golyó általi halállal. Utolsó szavai: „Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.” Kiss Ernő honvéd altábornagy (Temesvár – Bánság, 1799. június 13.); Császári tiszt volt, a Hannover huszárezred ezredese. 1848 nyarán felajánlotta szolgálatát a magyar kormánynak. 1848. október 12-én tábornokká és a bánsági sereg főparancsnokává nevezték ki. 1848. december 22-én altábornaggyá, 1849. január 9-én országos főhadiparancsnokká léptetik elő. Harmadikként végzik ki, golyó általi halállal. Utolsó szavai: „Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.” Knezić Károly honvéd tábornok (Velika Grdavac – Horvátország, 1808.?.?.), Horvát családból származik, eredetileg a császári hadsereg őrnagya. 1849. Márciusától a főseregnél a tavaszi hadjárat során dandárparancsnok ezredesi rangot kapott. A peredi csata után Görgey leváltatta, ekkor Kossuth a felső-tiszai tartalék hadtest parancsnokává nevezte ki. Nyolcadikként végzik ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.” Láhner György honvéd tábornok (Necpál – Felvidék, 1795. október 6.); Elmagyarosodott német családból származik, eredetileg a császári hadsereg alezredese. 1848-ban a 3. honvédzászlóalj parancsnoka. 1848 októberében ezredes, hadfelszerelési és fegyverkezési felügyelő lett. 1849 januárjától a nagyváradi fegyvergyár vezetője, a szabadságharc hadiiparának irányítója volt. 1849. Február 6-án tábornokká nevezték ki. Hetedikként végzik ki, kötél általi halállal. Utoltsó szavai: „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az Ő áldozata mellett oly törpe az én áldozatom!” Lázár Vilmos honvéd ezredes (Nagybecskerek – Bánság, 1817. október 24.); Elmagyarosodott örmény család sarja, eredetileg a császári hadsereg hadnagya. 1849 februárjától őrnagy, majd ezredesi rangban dandárparancsnok az északi hadseregnél. Betegsége következtében csak 1849 nyarától vett részt a harcokban. Karánsebesnél tette le a fegyvert. A börtönben írott visszaemlékezései 1883-ban megjelentek.Elsőként végzik ki, golyó általi halállal. Utolsó szavai: „Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.” Gróf Leiningen-Westerburg Károly honvéd tábornok (Ilbenstadt – Hessen, 1819. április 11.) A magyar szabadságharc német származású honvédtábornoka előbb császári tiszt volt, majd az 1848-as harcok idején Damjanich parancsnoksága alatt szolgált. Kiváló katona volt, minden csatában kitünt személyes bátorságával. Németül írt naplóját és leveleit később kiadták. Magyarul alig tudott. Tizedikként végzik ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.” Nagysándor József honvéd tábornok (Nagyvárad – Erdély, 1804. október 17.); Magyar kisnemesi család tagja. 1844-ben huszárkapitányként vonult nyugalomba. 1848-ban a magyar kormány szolgálatába állt, őrnaggyá nevezték ki a Pest vármegyei lovas nemzetőrséghez. Kitűnt a szolnoki, a tápióbicskei, az isaszegi és a váci csatákban. Ezután tábornokká léptették elő. Nagyváradon csatlakozott Görgeyhez, augusztus 9-én Aradra ment és serege maradványaival Schlikkel készült megütközni, de Görgey ebben megakadályozta. Ezután követte a fővezért Világosra, bár nem tartozott Görgey hívei közé.Kilencedikként végzik ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.” Lovag Poeltenberg Ernő honvéd tábornok (Bécs – Ausztria, 1813.?.?.); Osztrák nemesi család sarja, eredetileg Császári tiszt, majd kapitány volt a Sándor-huszároknál. 1848 nyarán ezredével együtt Magyarországra helyezték, ahol a magyar szabadságharc ügyének híve lett. Kitüntette magát a kápolnai csatában. 1849 áprilisában ezredes lett, június 2-án pedig tábornok. Görgey bizalmasaként Ő közvetítette a cári hadsereggel folytatott tárgyalásokat a fegyverletételről. Ennek megtörténte után az osztrákok elfogták és 12 társával Aradon, kivégezték. Magyarul alig tudott. Ötödikként végzik ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”. Más források szerint: „Hej, de szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni!” Schweidel József honvéd tábornok (Zombor – Délvidék, 1796. május 18.); Császári tiszt volt a Sándor-huszároknál. Ezredét a forradalom kitörése után Bécsből hazavezette. 1848 októberében tábornok lett, Buda visszafoglalása után Pest hadiparancsnoka. A forradalom bukása után letartóztatták és bitó általi halálra ítélték, de végül felesége könyörgésére az ítéletet golyó általi halálra változtatták. Negyedikként végzik ki, golyó általi halállal. Utolsó szavai: „A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.” Török Ignác honvéd tábornok (Gödöllő – Pest, 1795. június 23.); Magyar kisnemesi család sarja, eredetileg a császári hadsereg hadmérnök-alezredese. Az 1848-49-es évi szabadságharc alatt Komárom erődítési munkáit irányította, s 1849 márciusáig Ővolt a vár parancsnoka. Júniusban Budán, majd júliusban Szegeden erődítéseken dolgozott. 1849-ben nevezték ki tábornokká. Hatodikként végzik ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.” Gróf Vécsey Károly honvéd tábornok (Pest, 1807.?.?.); magyar főnemesi családból származik, eredetileg a császári hadsereg huszárőrnagya. Császári tisztként őrnagyi rangot ért el. 1848 nyarán a magyar kormánynak ajánlotta fel szolgálatait. 1848 decemberétől tábornok, 1849-ben váradi várparancsnok lett. A világosi fegyverletétel idején Temesvárt ostromolta, majd augusztus 21-én Ő is letette a fegyvert a cári csapatok előtt. Utolsóként végezték ki, kötél általi halállal. Utolsó szavai: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.” Ugyanezen a napon végzik ki Pesten gróf Batthyány Lajos (Pozsony – Felvidék, 1807. február 10.) volt miniszterelnököt. Magyar főnemesi családból származik, eredetileg jogász és országgyűlési képviselő, tartalékos huszárhadnagy. Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke. V. Ferdinánd császár 1848-ban őt bízta meg az első magyar kormány megalakításával.Miniszterelnöksége alatt történt - a király jóváhagyásával - a nemzetőrség és az első tíz honvédzászlóalj felállítása valamint a Kossuth bankjegy kibocsátása is. Haynau parancsára felségsértés miatt kötél általi halálra ítélték, majd az ítéletet kegyelemből golyó által való kivégzésre módosították. Elsőre kötél általi halálra ítélik, majd mégis inkább agyonlövik. Utolsó szavai a kivégzőosztag előtt: „Gyerünk, vadászok, éljen a haza!” Az aradi vértanúk Szabadságharcunk letűnt napvilága, S ők élni fognak, élni mindörökkön, Palágyi Lajos (1866-1933) |