Tavaszi zsongás

2015. március 17.

A hosszú, hideg tél után valamennyien várjuk már a tavaszi napsugarak melegét. Olyan jó arra ébredni, hogy a reggeli napfény világossá varázsolja a szobát! Az énekesmadarak hangjával telítődik a levegő, és a méhek is elindulnak a korai virágok porának gyűjtésére. Ébredezik a táj. A szürkét lassan felváltja a zöld, sárga, narancssárga és a piros. Élettel telnek meg a fák, a bokrok. A levegő is tisztább, egyre inkább vágyunk a szabadba. Ezt a csodát sok költőnk is megírta, megénekelte már, most ebből adok át egy csokorral. 

Zelk Zoltán: Hóvirág

Tél eleje, tél közepe:

Havas a hegyek teteje,

Sehol egy árva virág -

Zúzmarás az ág a fán.

Ám téluton egy reggelen,

Csoda történik a hegyen:

Kibújik a hóvirág,

S megrezzen a fán az ág.

Berzsenyi Dániel: A tavasz

A tavasz rózsás kebelét kitárva,

Száll alá langyos levegőn mezőnkre.

Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,

S illatot isznak.

Alkotó eathert lehel a világra,

Mellyre a zárt föld kipihenve ébred,

Számtalan létek lekötött csirái

s magvai kelnek.

Flóra zsengét nyújt mosolyogva néki,

nyomdokin rózsák s violák fakadnak,

A vidám tréfák, örömek, szerelmek,

Lejtnek utána.

Én is üdvezlő dalomat kiöntöm,

S egy virágbimbót tűzök, édes Emmim,

Gyenge melledhez, valamint te, olly szép,

S mint mi, mulandó!