Az esti szoba csodái

Autók fényei suhantak el az ablak előtt, mint világító kísértetek. Fák ágainak kacskaringós árnyai látszódtak a függönyön. Aludt a ház népe. Vagy talán nem is egészen?

Vékonyka hang törte meg a csendet:

- Már biztosan mindenki alszik! – Jenny volt az, a kis kő lovacska. Valószínűleg mindenki egyetértett, mert mint tavasszal a növények, egyszercsak elkezdtek életre kelni a játékok.

Megrázta magát Jill, az üvegló, és Amy az üvegelefánt beletrombitált az éjszakába. Szépen lassan minden megelevenedett. A kagylók, a könyvek, a szekrény, mely ajtaját kitárva kiengedte a ruhákat. Pár percig az egész szoba olyan volt, mint egy tornádó, az öszes tárgy körbe-körbe keringőzött.

Aztán mindenki leült egy nagy körben a szőnyegre. Erre kinyílt a fiók és kipattant belőle a kártya és odarepült a kör közepére. Őt követte mindenféle társasjáték. Nagyon jól szórakoztak így és észre sem veték az órát, aki már majdnem leugrott a falról a nagy kattogásban. Egészen addig, amíg valaki el nem kiáltotta magát:

-          Te jó ég! Már majdnem reggel öt óra van!

Mint valami motolla, pörgött, térült-fordult mindenki, keresték a helyüket. Öt órára pont sikerült is. Úgy nagyjából .

            Ha felébredsz és azt látod, hogy sok dolog helyetváltoztatott, ne lepődj meg: játékaid nem halották meg időben az óra figyelmeztetőjét.