Mindannyian ugyanabban a cipőben!

Elérkezett a megmérettetés napja minden nyolcadikos számára.

Félve mentem az iskolához ahol írtam. Gondolom, más is így volt vele. Amint beültem a terembe, az izgalom/félelem felerősödött. Minden nyugalmam összeszedve vártam, hogy a feladatokat elém rakják. Amint hozzám került,félve nyitottam ki. Magyar feladatokon kellemeset csalódtam. Nem azt mondom hogy könnyű volt ,azt se hogy megoldhatatlan . A befejezés után megkönnyebbültem. De utána leesett hogy van meg egy matek is...!!! Az osztálytársakkal találkozva rájöttem hogy ők sincsenek máshogy. Az a negyed óra nagyon gyorsan elment. A padba visszaülve megint félelem gyűlt össze bennem. Amint a matek feladatlap is a kezembe került, szinte csukott szemmel nyitottam és izgulva fogtam hozzá. Lehet nem értettem, lehet nehéz volt majd kiderül …:(  Még a feladatokon dolgoztam, amikor hirtelen halk csengő szakított félbe. Szomorúan vittem ki. Az iskolából kilépve, már megkönnyebbülve vettem egy nagy levegőt és mosolyogva indultam haza.