Látogatás a könyvtárban

Az osztállyal a második órában indultunk el. Hamarosan megkezdődött csodás vándorlásunk.

Nem kellett sokat várni, hamarosan elérkeztünk a Rákos-tengerig. Egy keskeny hídon kellett átkelni a túlpartra.

Azt hiszitek csak ennyi? Ha igen, hát tévedtek!

Ezen kívül még sok-sok megpróbáltatáson mentünk keresztül.

No, de ne vágjunk az események elébe. A híd után hamarosan két vaskígyó útvonala között kellett folytatnunk az utunkat. De nem volt az ám olyan egyszerű! Amikor elértünk a kívánt pontig, át kellett kelnünk az egyik pályán. Még jó, hogy észrevettük a szörnyeteget, aki épp arra tartott, és akár hiszitek, akár nem, 43 barázdából állt a teste. Arrafelé ezeket a rémségeket vonatoknak hívják, a barázdáikat pedig vagonoknak.

Nem kellett sokat gyalogolni az időutazó kapuig. Első látásra úgy néz ki, mint egy közönséges kőből készült átjáró. De nem az!

Ezután csapatunk elérkezett a tetőpontig, egy csodás könyvtárba.

No, ott volt csak a veszedelem! A kis társaság háromfelé oszlott. Csapatunknak különféle színű mezőkön kellett lépkednie.

Volt zöld, fűvel fedett: avval nem volt semmi különös.

Volt olyan, amelyen két kard csap össze: ilyenkor párbaj vette kezdetét.

Volt piros is, melyre, ha rálépsz, kárba veszik minden eddig folytatott küzdelmed. Hát nekünk, a mi szerencsétlen csapatunknak ez pont sikerült is! Ó mekkora volt a kétségbeesés! Ám képzeljétek el, így is utolértük ellenfeleinket! Mindenesetre kaptunk jutalmul csodacukorkát, melynek segítségével kipihenhettük magunkat.

Ezután kezdetét vette a visszaút, mely már egyáltalán nem volt nagy megpróbáltatás számunkra, mivel mindezen már egyszer átestünk, és még a vaskígyó sem jött!