A legelső Húsvétom

A legelső húsvéti emlékem, amire emlékszem, 4 éves koromban történt.

Éppen a TV-ben a Tom és Jerry ment, amit mindig a testvéreimmel néztem. Most is ez történt, Beával és Rolival karöltve néztük, ahogy Jerry püföli Tomot. Tom persze mindig próbált rátenni egy lapáttal, a kis barna egeret most is a legkülönfélébb „ravaszságokkal” próbálta elkapni. Éppen ott tartottunk, hogy Tom előkészítette végső tervét a rágcsáló ellen, amikor Cartoon Network bedobott egy Baba szappan reklámot. Nagyon mérgesek voltunk, de apám elővett kettő Mózes-kosarat, mindegyikben egy-egy kölnivel, verses kötettel. Mondta, hogy a kedvenc dajkámhoz, Edit nénihez megyünk. Egyből megörültem, elfelejtettem a reklám miatti szomorúságomat.  Edit néni közel lakott hozzánk, pár sarokkal arrébb. Hamar odaértünk, közben a testvéremmel kiválasztottam a majd felmondandó verset, ami természetesen a „Zöld erdőben jártam kék ibolyát láttam”-lett. Amikor megérkeztünk, Edit nénit egy nagy öleléssel köszöntöttem. Hamar felmondtuk a mondókát, kaptunk jó sok piros tojást. Nagyon örültem nekik, de valamiért eszembe jutott megint a szappan reklám. Ezt Edit néni is észrevette, apukámat megkérdezte, aki elmesélte neki a történteket. Edit néni, a dajkám, aki mindig gyógyír volt a „panaszaimra”, most is segített: beültettet engem és Rolit a hatalmas, sugárkatódcsöves Orion TV-je elé, és megnézhettük kedvenc mesénk befejezését! Most is mint mindig, Tom húzta a rövidebbet: egy gigászi méretű púp nőtt a fejére. Ezt a húsvéti jótéteményt, amit Edit néni tett értem, a mai napig nem felejtem el.          

Ha tetszett, oszd meg: