Nagy vagy, Chernel!

Agárd újból tarolt Bodor Zoltán tanár úr vezetésével, az idén Győrben megrendezett országos televíziós ügyességi vetélkedőn, a NAGY VAGY!-on. A Chernel István Gimnázium diákjaival - Czombos Lucával, Kelemen Kamillával, Mogyorósi Rékával, Szöllősi Alexandrával, Kállai Róberttel, Molnár Bendegúzzal, Mogyorósi Mártonnal, Stossek Mátyással, Varga Bencével - megint meggyűlt a baja a többi csapatnak. A győztesekkel az iskola diákújságírói beszélgettek.

Nagy küzdelem után, az utolsó pillanatban dőlt csak el, hogy ti nyertetek… Számítottatok rá?

Persze úgy mentünk oda, hogy szerettünk volna nyerni. A döntő volt az elsődleges cél és annak dobogója, de először nem mertünk nagyot álmodni. A végén, amikor Zoli bácsi elkezdte összeadogatni a pontszámokat, puszta kíváncsiságból, és hirtelen kijelentette, hogy nyertünk, mi teljesen ledöbbentünk. Mi is tudtuk, hogy nem utolsók leszünk, mert a dupla pontszámos feladatoknál nagyon jól teljesítettünk, de erre azért nem számítottunk.

Valóban voltak feladatok, ahol gyengébben teljesítettetek, másban pedig brillíroztatok. Tudtatok valahogy előre készülni ezekre?

Igen, előre sejtettük, milyen típusú feladatokkal találkozhatunk a versenyen, és amiket gyakoroltunk, azok jó részt szerepeltek is. Élveztük a felkészülést, de kemény és fárasztó volt. Talán a vizes feladatokra edzettünk a legtöbbet, mégis az lett a legrosszabb. A jéghegy nagyon rossz volt, csúszott, meg felborult, a karabiner is beakadt, így nem nagyon szerettük ezt a versenyszámot. Amikor pedig Katus Attila alatt leeresztett a csónak, onnantól kezdve esélyünk nem volt. Ott teljesen lesokkoltunk, és azt hittük, már az elején kiesünk. Szerencsére nem így történt. Katus Attila, egyébként nagyon jó arc volt, sokszor buzdított minket, amikor nem sikerült egy feladat, és persze Zoli bácsi, aki már rutinos nagyvagyos, szintén sokat segített.

Kinek melyik volt a kedvenc versenyszáma?

Eléggé megoszlanak a vélemények. A lányok nagy részének az Iball volt a kedvence, a fiúk kedvelték a biciklit és a talicskás versenyszámot is. Marci a biciklit könnyen „lerendezte”, 83 km/h volt az átlagsebessége, de 100 fölött (!) lehetett a legmagasabb szám.

Abból az óriási gömblabdából hogyan láttatok ki?

Én a lábamat néztem, nekem az segített, és reméltem, hogy senki nem jön nekem – nevet Luca. – Marci a lyukakon keresztül próbált tájékozódni.

Luca, te a döntőben le is sérültél, ami láthatóan megviselte a csapatot. Hogyan éltétek túl?

Szerencsére nem volt komoly a sérülésem, de mindenki kiakadt. Úgy tudtuk átvészelni, hogy nem nyilatkoztunk, és reméltük a legjobbakat.

Ki volt közületek a legizgulósabb? Nem zavart titeket, hogy vett a kamera?

A lányok nagyon pörögtek, mert úgy érezték - jogosan -, hogy rivaldafénybe kerültek. Mi meg jókat nevettünk rajtuk.

A sok nyeremény közül talán a wellness-hétvége a legértékesebb. Közösen tervezitek felhasználni?

Igen, persze! 10 fő utazhat ingyen, természetesen Zoli bácsi is velünk tart. Szeptemberben fogunk utazni, és ráadásnak az iskolától is kaptunk egy ajándék napot erre. Már nagyon várjuk!