A szereplők velem élnek

Leiner Laura a Szent Johanna Gimi első részét 2010-ben a budapesti könyvfesztiválon kezdte árusítani és elmondása szerint páran álltak csak meg, hogy megnézzék a bódét, s vagy továbbmentek, vagy vettek egy-egy példányt, aminek már akkor nagyon örült. Ehhez képest a mostani regényt már fiatalok ezrei várták türelmetlenül.

- Mit gondolsz, az olvasóknak tetszeni fog az új sorozatod?

Bízom benne, hogy az olvasóim szeretni fogják az új történetet és a szereplőket.

- Az eddigi könyveid főszereplőit kicsit magadról mintáztad, vagy teljesen eltérőek az eredeti személyiségedtől? 

Minden regényem fikció, a szereplők pedig teljesen kitalált karakterek. 

- Milyen érzések voltak benned, amikor befejezted a Szent Johanna Gimi utolsó részét?

Elképesztő érzés volt, amikor befejeztem a sorozat írását, a szereplők nagyon sokáig velem éltek még, sőt! Úgy gondolom, egy kicsit a mai napig velem vannak.

- Egyszer azt nyilatkoztad, hogy nem szereted olvasni a saját könyveidet. Miért van ez? 

Soha nem olvastam még el a megjelent könyveimet, főként azért, mert nekem a kézirat befejezésekor ér véget a munkám az adott kötettel, és mivel nagyon előre dolgozom, a könyveim megjelenésekor én már mindig mást írok.

- Miért pont Lindára, a testvéredre bíztad azt, hogy ő olvassa el legelőször a könyveidet? Talán, magadban nem bízol? 

Bízom az ötleteimben és a regényeimben, azonban nagyon fontos, hogy a könyvemről az első véleményt egy olyan személytől kapjam, akiben maximálisan megbízom. Ő pedig a nővérem, Linda. :) 

- A Szent Johanna Gimiben, Renit alsó tagozatban igencsak kirekesztették az osztálytársai. Neked is ilyen élményeid voltak iskolában?

Én csendes diák voltam, és a legtöbbször álmos. J