Vakvilág - a Sajtófeszt margójára

Idén májusban volt a 22. Országos Ifjúsági Sajtófesztivál, amin a mi honlapunk szerkesztősége is részt vett. Reggel korán érkeztünk a Millenárisra, élveztük a napsütést és az egész napos programokat. A szakmai előadások mellett, egy igazán sötét élményben volt részem...

A Láthatatlan kiállítás szintén itt, a Millenárison van, csak egy másik épületben kap helyet. Az ott dolgozók vakok és gyengén látók, ők vezetnek végig a közel egy órás ”túrán”, ahol teljes sötétségben mi látók is kipróbálhatjuk, hogyan élnek ők.

Ebből kaptunk mi is egy kis kóstolót, egy egyszerű labirintuson kellett végigmennünk, bekötött szemmel, bot segítségével. Hiába néztem előtte a labirintust, hogy  memorizáljam az utat, bekötött szemmel minden más volt. Először is nem láttam semmit. Be se találtam a bejáraton, ”puskáznom” kellett, csak utána merültem el a teljes sötétségben. A labirintus sokkal szűkebbnek tűnt vakon, majdnem klausztrofóbiás lettem a sípcsontom közepéig érő falak között. Miután kijutottam, megkönnyebbülten szabadultam meg az alvómaszktól (merthogy azzal takartuk el a világot), és visszatértem a régi kerékvágásba, újra a szememet használtam a tájékozódáshoz.Utána még kipróbálhattam, milyen is a Braille írógéppel írni, leírtam, hogy ”Vanda”, egy vak lány segítségével. Az írógépen összesen hat billentyű van, ezek kombinációja adja ki a betűket, vagyis a pontokat.

Egy másik feladatban is kipróbálhattuk eme élet nehézségeit. Egy táblán különböző anyagok voltak, és ezeknek a párját kellett megtalálni, természetesen vakon. Mintegy 10 darab volt, de én hatnál feladtam. Egyszerűen képtelen voltam megkülönböztetni, az amúgy teljesen más tapintású anyagokat. Mellesleg ebből a hatból is csak három lett jó, úgyhogy jobb lesz ha vigyázok a szemem világára! :)

Abban a pár percben, amíg ezeket a feladatokat csináltuk, megtapasztaltam milyen vaknak lenni. Amíg látunk, elképzelni se tudjuk, milyen nehéz nekik, vagy hogy milyen szerencsések vagyunk mi, többiek.