Lauren DeStefano - Hervadás
"Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni?"
Fülszöveg:
Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindeközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egyre fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?
Véleményem:
Mivel a szereplőkről egy külön jegyzetet készítettem, engedjétek meg, hogy ezzel kezdjem! ^^"
Elsőként Rhine-t mutatnám be, akinek már a neve is olyan szépen cseng! Mond valakinek valamit? Ha nem megy így elsőre, akkor megsúgom: a neve a Rajna folyót takarja! Még pedig egy európaiét! A heterokrómiát én nem betegségnek veszem, sokkal inkább egy különlegességnek, és szerintem ez jobban feldobta a megjelenését is. Továbbá a személyisége is egyéni volt. Ez a "bármiárondekiszabadulok" mód nagy hatást ért el, míg a többiek lassacskán beletörődtek, hogy abba a házban kell élniük. Plusz pont, hogy ő mindvégig magát adta, és tartotta magát a férjétől.
A következő kiszemeltem Cecily, a másik feleségtestvér, eléggé vad természetű volt a korához képest. Szegény, Lindennel együtt, a boldog tudatlanságban szenvedett, és másképp élte meg a valóságot, mint a többi feleség. Ami vele történt, kissé szomorúvá tett. Tizenhárom éves korban teherbe esni kissé távol áll tőlem, de ha olyan rövid ideig élünk, akkor élvezzünk ki mindent, nem igaz, Cecily? (Bár a mai korosztályról ne is beszéljünk...!) S amilyen kicsi volt a többiek között, úgy próbált meg több figyelmet kérni. Ez azért a kicsikre igen jellemző.
Rose-nak (az első feleségnek) amilyen szép neve volt, olyan szépen el is távozott tőlünk, még pedig gyorsan. Alig tudtuk megismerni, így csak Rhine szeméből láthattuk, milyen is volt ő valójában.
Jenna, a harmadik legidősebb feleség, mindig a háttérben figyelt, és segítőkész volt. Olyan értelmes karaktert formázott meg, hogy kár volt megölni. :,c (Hupsz, spoiler! ^^")
A többi faszikáról meg csak annyit mondhatok, hogy; volt a szolgáló, Gabriel, aki beleszeretett a főhősbe és ő is viszonozta, és egy Rómeó és Júlia történetre emlékeztettek, illetve volt még a "dili-doki", Vaugh, aki csak annyit csinált, hogy helyenként rosszalkodott, majd eltűnt, és "kereste tovább az ellenszert". Lindenről pedig csak egy szó jut eszembe, az se túl hosszú: Naiv! De túlságosan is! Bár, azt kell hogy mondjam, nem hibáztathatjuk. Az apja nem egészen úgy nevelte fel, ahogy kellett volna. Hamis információkkal tömte tele a fejét, így nem csodálkozom rajta. (De azért az még is milyen már, hogy azt gondolta, hogy a feleségek csak úgy önszántukból oda mennek és boldogok lesznek vele?!)
A történet pedig... elvarázsolt! Remek disztópikus esemény sorozat! Végre egy olyan könyv került a kezembe, ami képes volt belőlem érzelmeket kicsikarni. Egy-két kósza könnycseppet is megejtettem a szomorú pillanatokban. Szerintem remekül megírt történet, kiszámíthatatlan szálakkal (amiknek külön örültem!), és tiltott szerelemmel/vágyakkal. Bárki, akinek egy kis rossz hangulata is van, olvassa el, és még rosszabb lesz! ^^" (Persze, nem úgy értettem…)